1931. szeptember 11-én született Budapesten.

A kaposvári Csíky Gergely Színházban kezdte pályáját 1958-ban. 1962-1972 között a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, 1972-től 1987-ig a budapesti József Attila Színház tagja volt. 1987-től a Fővárosi Operettszínházban szerepelt, és az Operettszínház stúdiójának színészképző tanáraként dolgozott.

Elsősorban operettekben lépett fel, de prózai darabokban is alakított karakterszerepeket.

Főbb szerepei:

Ilf - Petrov - Tabi László: Tizenkét szék (Osztap Bender)
Lemer - Loewe: My Fair Lady (Higgins)
Kálmán Imre: A csárdáskirálynő (Miska)

Bemutatkozás-féle

Szent meggyőződésem, hogy egy művész igazán teljeset a saját művészetében csak akkor tud nyújtani, ha egy másik társművészetből - ha nem is professzionális szinten -, meríteni képes.

Hiszem és vallom, hogy amint a mindennapi életünk is rengeteg szintből épül fel, a művészi produktum is rengeteg összetevőből válik egésszé. Hivatásunk - a színészet - arra kötelez bennünket, hogy ezeket a mellékösvényeket legjobb tudásunkkal járjuk be, ezzel is szolgálva a nagy egész létrejöttét.

Agárdi Gábornak az ikonjai, Darvas Ivánnak az Egy őrül naplójában estéről-estére odadobott remek grafikái vagy fiatal barátom, Szabó Sipos Barna festményei, mind Thália istenének oltárára állított hódoló áldozatok.

Nekem a karikatúra jutott osztályrészemül, jósorsom útitársként ezt a "homokvár-művészetet" rótta rám, amit immár harminc-harmincöt éve művelek - jól-rosszul.

Rajzaim nem kizárólag művészeti közéletünk nagyjait örökítik meg, hanem "csupán" barátaimat, pályatársaimat, akikkel életem során sorsom összehozott.

Ezek a rajzocskák egyedül az Ő számukra készültek, és nem utolsósorban a saját szekrényfiókom számára.

Végül engedtessék meg, hogy Shakespeare-t hívjam segítségül: ".néző, kérünk, hibákra most ne nézz." Egyébként is, Madách után szabadon: