Dobrossy István
A Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciója, 1991-1997

Miskolc első, színháznak szánt épülete 1819 - 1823 között épült fel. Az 1843. évi tűzvész után a jelenlegi helyén 1847 - 1857 között építették a "második kőszínház"-at. A második színház felújítására, bővítésére a XX. században négyszer került sor. Kevésbé ismert az 1902-ben végzett átalakítás. Az átalakítás után 1909 - 1910 között a város tárgyalásokat folytatott egy berlini, színházépítészetre szakosodott vállalkozással. Felvetődött a színház mozgófilm-színházzal és hangverseny teremmel való bővítése, külön báli terem, étterem és kávézó kialakítása. Egy 1909. december 15-én Berlinben dátumozott levélből szerzünk ismereteket arról, hogy "nagybecsű átiratára vonatkozólag - ti. Miskolc polgármesterének levelére válaszolva - a miskolczi színház átalakítása iránti ügyben Lescnitzer Kurt építészmérnökünket küldöttük ki, akinek ez ügyben alapos tanulmányozás utáni beterjesztett szakvéleményét a következőkben van szerencsénk a kiadott tervrajz visszaszármaztatása mellett a tekintetes városi Tanácsnak előadni."

Tehát helyszíni szemle után készült egy költségvetéssel, pontosabban árajánlattal ellátott terv, amely indokló részében megfogalmazta, hogy a modern művészi igényeknek a színház csak akkor tud eleget tenni, ha a nézőteret és a színpadot is teljesen átalakítják, a színpad hátsó falazatát 8 méterrel meg kell emelni, hogy a modern berendezések - színpadi kellékek, függöny - onnan működtethetőek legyenek. Mint annak idején Egressy Gábor, a most kiküldött mérnök is hiányolta, hogy nincs a színháznak "Foyer"-ja, vagyis olyan előcsarnoka, ahol az előadás szünetében a közönség társaloghatna. Az átalakítás a "modernizálás" 200 000 koronába került volna. Ez oly nagy költség volt a "függetlenség" útjára lépett városnak, hogy azonnal visszalépett, s elállt korábbi szándékától. Hiába volt a győzködés, "miután 100 évre, tehát a jövő kornak is építjük a remek, monumentális palotát, kár lenne csupán a kisebb méret eszméje mellett maradni, különösen ha sokkal nagyobb, s remekebb művészeti hajlékot teremthetünk a város díszére és büszkeségére" - a tárgyalások megszakadtak, az ügyet lezárták. Az 1909 - 1910-es "kísérletet" azért idéztük meg az ismeretlenség homályából, hogy könnyebben érthető legyen az 1925 - 1926-os átalakítás.

Amit Vágó László eltervezett, s a kivitelezők megvalósítottak, már másfél évtizeddel korábban is indokolt, szükséges volt. 1926 januárjában, az épület átadásakor a sajtó aprólékosan elemezte a 400 hellyel megnövekedett nézőteret, az új széksorokat és aranybevonatú páholyokat, a világítást és a belső díszítést, de a lényeg nem ez volt. A korábbi színházhoz képest az igazi változást az jelentette, hogy a nézőteret barokkos stílusban átépítették, azt vasbeton kupolával fedték le, s az előcsarnokot átalakították. Ez az építészeti "plasztikázás" negyedszázadon át tartósított egy állapotot. 1950-1951-ben vetődött fel, hogy az épület Széchenyi utca felőli árkádos részét lebontsák, de ez a "gyökeres" átalakítás - szerencsére - nem valósult meg.

Az 1957-ben indult építkezés - a színház a mai Déryné udvar felől nézve

A XX. században harmadszor 1957-1959 között került sor jelentős mértékű átalakításra és bővítésre. Bene László és Horváth Béla tervei alapján ekkortól megszüntették az épületben működő üzleteket, jelentősen bővítették az előcsarnokokat, ruhatárakat, tehát a közönségforgalmi tereket. A bővítéshez szükség volt a szomszédos, Széchenyi u. 21-23. számú telken álló, egyemeletes, XIX. században átépített kereskedő- és lakóház lebontására. A telek belső építményeinek helyén alakult ki az ún. Déryné-udvar. A nyugati oldalon egy hátsó színpaddal, kiszolgáló helyiségekkel, keleti irányban díszletraktárral bővült a színház épülete.

"1960 - 1990 között a város pénzügyi lehetőségeink függvényében kisebb felújításokra, technikai korszerűsítésekre került sor, megfelelő pénzügyi háttér nélkül azonban nem indulhatott meg a nagyobb léptékű rekonstrukció - írja Simon Gábor. - Az Országgyűlés 1990. év végén a CIV. törvényben - a hazai színházi felújítások sorában - címzett támogatást szavazott meg a Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciójára. A rekonstrukció a központi támogatáson kívül Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának pénzforrásaiból és vállalkozói tőkéből valósult meg."

Miskolc város önkormányzatának megbízása alapján Bodonyi Csaba Ybl- és Széchenyi-díjas építész irányításával a miskolci székhelyű Interplan Kft. elkészítette a belváros Széchenyi u. - Déryné utca - Deák tér - Kossuth utca által határolt tömbjének beépítési tervét és a Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciójának beruházási programját. Az önkormányzat közgyűlési határozattal elfogadta a dokumentációkat.

Bodonyi Csaba a rekonstrukció vezető építésze

A hazai színház-rekonstrukcióktól eltérően - melyek általában csak a meglévő színházak felújítására, korszerűsítésére szorítkoztak -, a Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciója a műemléki nagyszínház felújításán túl a helytörténeti értékek megőrzésével egy hazai, sőt nemzetközi szinten is egyedülállóan komplex, 4 színházi funkciót magába foglaló épületegyüttes megvalósítását tűzte ki célul. A rekonstrukció tervezési filozófiája és célja egy olyan integráns színház-együttes létrehozása, amely tartalmazza és funkcionális egységben működteti mindazt, ami a miskolci közönségnek a színházat jelenti, egyben megfelelő technikai hátteret ad a színvonalas üzemeltetéshez. A közönség változatos igényének kielégítését szolgálja a "hármas tagozatú színház" művészeti koncepciója: prózai, zenés (opera-operett) és balett-tagozat létrehozása. Az épületegyüttes színháztermeinek választéka (700 fős nagyszínház, 300 fős kamara színház, 120 fős kísérleti terem) a sokrétű igényekhez való rugalmas alkalmazkodás lehetőségeit nyújtja. A tervezői koncepció arra törekedett, hogy "mindenki": a közönség, a művészek, a műszakiak és az adminisztratív személyzet egyaránt és arányosan részesüljön a rekonstrukció eredményeiből.

Az épületegyüttesben nagyszínház, kamaraszínház-játékszín, nyári szabadtéri színház, alapanyagraktárak, műhelyek, bútor-, jelmez- és kelléktár, díszletszerelő csarnok, irodaépület, Színész- és Színháztörténeti Múzeum, két épületben 50 színészlakás található.

Az épületek két belső tér köré szerveződnek: Miskolc "főutcája", a Széchenyi utca felől feltárt Déryné-udvart a műemlék nagyszínház, az új irodaszárny (földszintjén a művészbejáró-előcsarnokkal) és az egyik (24 lakásos) színészház határolja. A másik: a Déryné utcáról nyíló "hátsó udvar" a Déryné u. 3. sz. épület hátsó szárnyának elbontásával és a szomszédos Déryné u. 5. sz. épület udvarának összenyitásával keletkezett. Ebbe a megnövelt térbe került az 500 fős nyári szabadtéri színház nézőtere. Az udvart határoló épületek: a díszletszerelő csarnok, a Színész- és Színháztörténeti Múzeum, a Kamaraszínház, Játékszín és a műhelyház-raktárépület. (.)

A pénzügyi fedezet több évre elosztott üteme, a tervezés időszükséglete miatt a rekonstrukció "hagyományos módszerekkel" történő szervezése a színház előadásainak huzamos szüneteltetésével, vagy az 1950-es években végrehajtott átépítés időszakához hasonlóan átmenetileg más, alkalmatlanabb helyen való működtetésével járt volna. A színház vezetői ezért azzal a kéréssel fordultak a rekonstrukció irányítóihoz, találják meg a módját annak, hogy a színház az építési munkák alatt is folyamatosan működhessen. Ez az igény - figyelembe véve az épületegyüttes bonyolult műszaki összefüggéseit, a rendkívül szűk építési területet, a magasépítési feladatokkal együtt elkészítendő közműveket, a folyamatos működés üzemeltetési és hatósági (pl. tűzvédelmi) követelményeit, a rekonstrukció irányítóit és résztvevőit "rendkívüli produkció"-ra késztette. A legnehezebb feladatot a műemléki nagyszínház felújítása jelentette, melynél a kivitelezési munkálat 4 nyújtott nyári szünetre kellett elosztani.

Az Európa Tanács által 80000 EU-val támogatott rekonstrukció során az első ütemben megvalósított beruházások (nagyszínház, díszletraktár, díszletszerelő csarnok, amely nyáron színpadként funkcionál, műhelyház és irodaszárny) 10532 m2 -nyi új alapterületet érintettek. A második ütemben megalakult beruházások (kamaraszínház, játékszín, műhelyház, Színháztörténeti és Színészmúzeum) 3315 m2 új alapterületet eredményeztek. A színészházzal (1227 m2 ) és a volt Miskolci Galéria épületének (ma Kamaraszínház) kiváltásával (1652 m2 ) közel 17000 m2 lett a színházi létesítmények új alapterülete. Így jött létre hét év összehangolt munkája eredményeként Közép-Európa legmodernebb, legsokoldalúbb színházi épületegyüttese.

A rekonstrukció tervezői , kivitelezői

Generáltervező: Interplan Kft. Miskolc;
építész és belsőépítész főtervező: Bodonyi Csaba;
Építész konstruktőr munkatársak: Hidasnémeti János és Soós Győző
Kamaraszínház engedélyezési és kiviteli terve: Horváth Zoltán (Hadas Bt.)
Statikus főtervező: Kerényi László;
Statikus tervezők: Janik Ottó, Szabó József és Varga Dezső
Épületgépész főtervező: Halmai István;
Épületgépész tervező munkatárs: Harangi János
Épületvillamossági főtervező: Münnich Gábor
Tűz- jelzőrendszer-tervező: Villányi László
Terem-akusztikai szakértő: Kotschy András
Színpadtechnikai tervező: Színpadtechnika Kft. és Strack Lőrinc
Csillárok: Zahn osztrák vállalat és Albert András ötvösművész
Ötvös munkák, feliratok: Demcsik Attila
Színes ólomüveg éttermi ablakok: Kovács Keve János
Kertész tervező: Dobos Sára
Közműtervező: Havas Ferenc (Rapid-Plan)
Színházi szakértők, konzulensek: Varga György, Schmidt János és Gyarmati Ferenc
  (színészmúzeum).

A rekonstrukciót szervező, lebonyolító létesítményi főmérnökség tagjai
Simon Gábor, Juhász Tihamér, Verebélyi Zoltán és Kucsma Béla voltak.

Polgármesteri megbízottként kezdettől a befejezésig vett részt a munkákban
Simon Gábor és Szilvási Zsuzsa.

A rekonstrukció időszakának miskolci polgármesterei voltak:
Csoba Tamás, T. Asztalos Ildikó és Kobold Tamás.

* * *

IRODALOM, SAJTÓTÖRTÉNET

Balogh Bertalan: A színház. Ellenzék, 1908. márc. 5. és márc. 10.
~: Új színház Miskolcon. (Négy éve került a város tulajdonába, de le kell bontani, s újat kell építeni.) Reggeli Hírlap, 1918. május 19.
Damó Oszkár: A százesztendős miskolci színház. Reggeli Hírlap, 1923. december 8.
~:A százéves miskolci színészet. (Díszközgyűlés, emlékünnep a Déryné emléktáblánál és a sírnál.) Reggeli Hírlap, 1923. december 12.
Vér Andor: Össze eszkábált "száláktól" a modern, pazar, kényelmes miskolci színházig. Reggeli Hírlap, 1925. aug. 9.